“Hazai prózájához azért nehéz az értelmezői nyelv elkerülhetetlen fogalmiságán keresztül közelíteni, mert működésének alapvető ambíciója éppen a jelentésekben sűrűsödő világérzékelés szétporlasztása, ami egész egyszerűen érvénytelenné és külsődlegessé teszi a jelentésrögzítő szövegértelmezések aktivitását. Szövegeinek megtévesztő egyszerűsége és átlátszósága olyan üvegfelületként jellemezhető, amely ugyan látszólag pontosan megmutat minden „mögöttest”, ám az üveg kemény felülete azonmód vissza is pattintja a megragadására irányuló kísérleteket.”
(Szabó Gábor részletes, elemző kritikája a Műútban)
“… az egyik jó mondatot követi a másik, nem egy időben és nem egy korban szervezett házibulik folynak egymásba, ezért a hősök a Duna-parton és a Király utcában könnyen egymás sarkára léphetnek. Eltűnt nagyi, krokodilvadászat a Pap-szigeten, mese a hümmögő Nárciszról, akit 45 ezerre büntettek a halőrök, és Mátyásról, aki álruhában is sikeresen zárta a napot. Ők A maximalista hősei, mind megannyi mimóza, akiket – Garaczi László szavaival élve – a legvagányabb mimóza keltett életre.”
(Könyvismertetés a Heti Világgazdaságban)